Lustaság vagy eltérés? – Mikor érdemes utánajárni egy mozgáskihagyásnak?
„A mi babánk csak mászott, nem kúszott.”
„Nem áll fel, biztos csak lusta.”
Ismerősek ezek a mondatok? A szülők gyakran vívódnak azon, vajon normális-e, amit a babájuk csinál – vagy épp nem csinál. De vajon mikor beszélhetünk egyéni tempóról, és mikor fejlődési eltérésről?
Kihagyott mozgások – baj, ha nem kúszott?
Sokan gondolják, hogy ha egy mozgás kimarad, de a baba „halad tovább”, az nem gond. Pedig bizonyos mozgásformák nagyon fontos fejlődési állomások!
A kúszás például nem csak „előfutára” a mászásnak, hanem segít: a két agyfélteke összehangolásában, a testtudat fejlődésében, a látás és a mozgás összehangolásában.
Ha egy baba nem kúszik, hanem egyből mászni kezd vagy „fenéken csúszik”, az még nem feltétlenül jelent bajt – de érdemes megnézni, hogy tudott-e egyáltalán megtanulni kúszni, csak egyszerűen kihagyta, vagy sosem tudta kivitelezni a mozdulatot.
„Lusta a gyerek?”
Ez az egyik leggyakoribb félreértés. A csecsemők nem lusták – ők mindig akkor mozdulnak, amikor a testük (és idegrendszerük) készen áll rá. Ha valamit nem csinál, annak oka van: lehet, hogy még nem érett rá, vagy valami hátráltatja (pl. izomtónus eltérés, feszesség vagy gyengeség).
Egyéni tempó vs. fejlődési lemaradás – mi a különbség?
Ha bizonytalan vagy, ne várj hónapokat – egy korai konzultáció többet ér, mint a hosszú aggodalmaskodás.
